Pecsétek

Most, hogy túl vagyunk a polgárin, gondoltam mesélek egy kicsit még a meghívókról. Ugye mindenki megkapta már? Ha még emlékeztek rá, akkor volt az elején egy viaszpecsét. Mivel elég sokan kérdeztétek, ezért gondoltam mesélek róla egy kicsit. Az egész azzal, kezdődött, hogy megterveztem három dimenzióban a pecsét fejet. Ennek kocka részleteivel nem untatnék senkit. De valahogy így nézett ki a végeredmény:

Kerestünk egy céget, ahol a tervből tárgy lett és megkaptuk a pecsétfejeket. Igen érdekes élmény volt kézbe venni valamit, ami előtte csak a számítógépen létezett. Közben megkaptuk Finta Attilától a pecsét nyelét, ezúton is köszönjük! Ezután a kettőt jól összeragasztottam.

Majd vettünk egy hobbiboltban, banki pecsétviaszt és indulhatott a móka. Szépen a tűzhelyen melegítettük a viaszt és egy kanállal adagoltuk, amibe belenyomtuk néhány másodpercre a pecsétet és aztán óvatosan el kellett távolítani. Elsőre nem sikerült túl jól az eredmény, majd másodikra sem, sőt tizedikre sem. Kezdtünk elkeseredni, de némi internetes keresgélés és kísérletezés után végül elkészültek a pecsétek. Íme a végeredmény:

Ugye mindenki megtalálja a sajátját?

Ha esetleg Ti is szeretnétek ilyet, akkor íme néhány jó tanács:

Continue reading

Meghívók

Személyes meghívókiosztásunk lassan a végéhez ér. A meghívók eljuttatásához a tőlünk messzebb lakó Rokonainkhoz, Barátainkhoz, a posta szolgáltatásait vettük igénybe. Borítékban úton van a meghívó Ausztráliába, Svájcba, Németországba, Norvégiába, Romániába és pár itthoni címre, csomagban pedig egy nagyobb adag szüleimhez fut be. Segítségükkel pótolni próbáljuk a személyes átadás hiányát. Köszönet Nekik ezért is! 🙂

Gyűrűk

Azt hiszem, még nem is meséltük, de egy ideje már elkészültek a gyűrűk. Elég varázslatos élmény volt átvenni őket, egy kisebb megfogható valami, ami segít megérteni, hogy tényleg össze fogunk házasodni. Átvétel után kézen hoztuk haza, mivel kíváncsiak voltunk, milyen érzés viselni őket. Főleg engem érdekelt, mivel nem volt még soha gyűrű az ujjamon. Azóta egyébként a dobozukban várják a nagy napot. Íme egy kép a gyűrűkről:

 

Egyébként soha az életben nem fotóztam még előtte tárgyat, így eléggé izgultam, hogy hogyan fog sikerülni. Órákat olvastam a neten, hogy hogyan kellene jól csinálni. Végül rájöttem, hogy a felszerelésem hiányzik hozzá, de egy kis házi barkácsolással ezt is megoldottam. Mindössze a kerámia főzőlapra, egy fekete mappára, egy olvasó lámpára és a konyhaszekrényre volt szükségem.

Kihelyezett tudosításunk

Éppen a Jaffában ülünk és innen írjuk ezt a bejegyzést. Ennek két okból is fontos számunkra mostantól ez a bár. Egyrészt az első rendes randinkon a múzeum után ide ültünk be beszélgetni. Másrészt dobpergés… most jövünk az anyakönyvvezetőtől és van már polgári időpontunk is.

András olvasatában: Picit nagyobb felhajtásra számítottam és nem ekkora bürokráciára. Volt egy olyan előérzetem, hogy zavarban leszek vagy legalábbis hatni fog rám a pillanat súlya, de semmi ilyen nem volt. Sőt valahogy átragadt rám az anyakönyvvezető higgadtsága. Érdekes, hogy már-már természetesnek éreztem a helyzetet.

Picit talán fura volt, hogy az anyakönyvvezetőnk szóba hozta a válását. Meg fura volt hallani, hogy Kinga kimondta, hogy mi lesz a neve, de nem volt semmilyen égszakadás-földindulás. Legfeljebb egy apró zavar.

Eljegyzési ebédünk

Ausztráliai Nagy eseményt követően alkalmunk nyílt egy barátunk esküvője kapcsán hazaugrani Tusnádfürdőre, így András kikért édesapámtól és nagymamám se tudta megállni, hogy ne adja áldását ránk. Megható percek számunkra megkoronázták boldogságunkat. Eljegyzés megünneplésének szervezése és lebonyolítása a lány szüleinek reszortja, így a szüleim Karácsonykor egy eljegyzési ebéddel leptek meg minket (én személy szerint különösen örültem ennek, mert mindig is egy karácsonyi lánykérést álmodtam meg magamnak, és így valamilyen módon ez valóra is vált). 2012.12.23-án újra ünnepeltünk: édesapám felkonferálta nagymamámat, aki egy beszéddel nyitotta meg szerény ünnepünket. Majd ajándékokkal bocsájtottak közös utunkra: többek között két festményt kaptunk nappal és éjszaka szimbólumával, de nem maradhatott el a bőség szarúja és pár jó tanácsot tartalmazó kis könyvecske sem. Ezek után csak is jó jöhet, nem? 🙂