Éppen a Jaffában ülünk és innen írjuk ezt a bejegyzést. Ennek két okból is fontos számunkra mostantól ez a bár. Egyrészt az első rendes randinkon a múzeum után ide ültünk be beszélgetni. Másrészt dobpergés… most jövünk az anyakönyvvezetőtől és van már polgári időpontunk is.

András olvasatában: Picit nagyobb felhajtásra számítottam és nem ekkora bürokráciára. Volt egy olyan előérzetem, hogy zavarban leszek vagy legalábbis hatni fog rám a pillanat súlya, de semmi ilyen nem volt. Sőt valahogy átragadt rám az anyakönyvvezető higgadtsága. Érdekes, hogy már-már természetesnek éreztem a helyzetet.

Picit talán fura volt, hogy az anyakönyvvezetőnk szóba hozta a válását. Meg fura volt hallani, hogy Kinga kimondta, hogy mi lesz a neve, de nem volt semmilyen égszakadás-földindulás. Legfeljebb egy apró zavar.